A Tarot a tudás ősi rendszere, melyet titkos tanokkal foglalkozó iskolák örökítettek át korról-korra. A hatásos ábrák láthatóan, bár részben csak szimbólumok útján megfejthető formában fejezik ki az alapos tudást. Minden kártya szimbólumtartalmának megfelelő energiát hordoz. A Tarot-t eredetileg - a kínai "I Ging"-hez hasonlóan - bölcsességek gyűjteményének tekintették és tanácsért folyamodtak hozzá. Ezért léteznek olyan definíciók is, mint Kerék, Út, Térkép, Törvény stb. A Tarot eredetileg az önmegismerés szövevényes útján szolgálta a tájékozódást, a lelki átalakulás területén segítette az embert, titkokat leplezve le, kaput tárva a belső világ és a kozmosz megismerése felé. Csak sokkal később fordították le ezt a bölcsesség gyűjteményt képi rendszerré.
A ma használatban lévő Tarot 78 lapja szimbolikus térképnek, a belső utazás során útmutatónak és mérföldkőnek tekinthető. Helyes használatával új felismerések segítségével tisztázódnak a kérdéses élethelyzetek. Jelentős átalakító ereje révén a Tarot értékes áttöréseket segít elő, világosabb megértéshez és finomabb érzékeléshez vezet a minket leginkább foglalkoztató és legmélyebben érintő dolgokban. Megmutatja erősségeinket és felfedi a hiányosságokat, amennyiben készek vagyunk elfogadni létezésüket. A Tarot kizárólag személyes fejlődésünk céljára, semmiképpen sem másoknak, vagy magának a sorsnak manipulálására szolgál.
A kártya felosztása: 22 Nagy Arkánum (0-tól XXI-ig), 16 Udvari Figura és 40 Kis Arkánum:
A Tarot hierarchiája
Amit a Tarot kártyákról tudunk, annak fényében valószínűnek látszik, hogy azokat úgy tervezték, hogy egy beavatási rendszer fokozatait vagy állomásait reprezentálják. A Tarot képvilága bizonyos szempontból emlékeztet az alkímiáéra, mely - mint ahogy C.G. Jung mutatta - a szellemi megvilágosodáshoz vezető gyakorlatok egy rendszerét képezte képek mély értelmű tanulmányozásával.
A nyugati alkímia valószínűleg Egyiptomból származik, Alexandria hellenisztikus civilizációjából, mely a gnoszticizmus egyik korai erődítménye volt. Amennyiben ez így van, akkor az alkimista írások és a Tarot kártyák is jó példái annak a titkos szimbolikus nyelvnek, melyet minden idől beavatottjai szerkesztettek tanítványaik oktatására, illetve a profán "érdeklődők" összezavarására.
Ezeket az ősi tanokat részletesen vizsgálták a modern időkben, Jung felfedezésének eredményeképp, mely szerint az alkimisták művei a pszichikai integráció elérésének kifinomult rendszerét rejtették, mely meglepően hasonlított saját rendszeréhez, az "individuális folyamat" állomásaihoz. Jung úgy definiálta az individuációt, mint az egyén és a közösség öntudatának kiterjesztését; a pszichikai fejlődés egy rendezett folyamatát, mely az élet növekvő teljességéhez és "kikerekedéséhez" vezet. úgy gondolta, hogy az érésre irányuló belső ösztönzésnek két formája lehet. A természetes növekedési folyamat minden élőlényben benne van tudatos irányítás és ellenőrzés nélkül. Lehetséges azonban a belső fejlődés tudatosan irányított programja is, melyet pontosan meghatározott elvek és gyakorlatok támogatnak. A második típusú individuációs folyamast abban különbözik a elsőtől, hogy az éber tudat szemléli azt, ami éppen történik, valamint törekszik csatornákba irányítani az életerőt, így téve folyamatossá saját szellemi fejlődését. Az irányított individuáció kihívást jelent, ehhez bátraknak és határozottaknak kell lennünk. Ez a hősies kaland a mítosz és a legenda leple alatt minden kultúrában megjelenik a hős ős örök kereséseként, Kísérteket kell folyamatosan legyőznie, gyötrelmes döntéseket kell meghoznia úgy, hogy az ébersége mindíg jelen legyen.
A Tarot egésze biztosan ezen út veszélyeivel és jutalmaival foglalkozik. A Nagy Arkánum minden egyes képe egy nehéz állomás ezen az életúton. Csak az egyes kártyákkal szimbolizált rejtvények megoldása által nyítható meg az előrevivő út, illetve folytatódhat a személyiség fejlődése. Jung szerint az individuációs folyamat magában foglalja az élet egészét, de természetszerűleg két félre oszlik. Az első fél az individuum önmagán kívüli világhoz való kapcsolatával foglalkozik; ez a tudatosság fejlődéséhez és az ego megmegszilásdulásához vezet. A második fél megfordítja ezt a folyamatot és az egót konfrontálja saját pszichéjének mélységeivel, hogy összeköttetést teremtsen a belső énnel, a tudatosság valódi központjával. A két fázis szemben áll egymással, mégis egymást kiegészítik. Az élet első fele szoláris természetű: kifelé forduló, aktív, pozitív, terjeszkedő lehet. Második fele lunáris jellegű: befelé forduló, meditatív, és a fizikai világgal kapcsolatban passzív. Ha ezek tudatában a Tarot Nagy Arkánumának huszonkét képét, azt találjuk, hogy azok természetesen válnak két csoportra úgy, hogy a középpontban jelentőségteljesen a Szerencsekerék áll.
Az élet másik fele közötti fordulópont kritikus fontosságú. A fizikai létezés legmagasabb pontján az ember hirtelen szembetalálja magát a halál elkerülhetetlenségével. Ahogy Jung maga mondotta: "Ahogy az óra delet üt, az alászállás megkezdődik. és az alászállás mindazon ideák és értékek megváltozását jelenti, melyeket reggel még pátyolgattunk."
Az életkör első felével foglalkozó kártyák a számnélküli Bolond kártyával kezdődnek és a Szerencsekerékkel végződnek. A Bolond olyan, mint a világba lépő, újonnan született gyermek, tiszta, ártatlan és nem tud magáról mint különálló lényről; még be van burkolva a tudatalatti tekervényeibe.
Az utána következő kártya, a Mágus szimbolizálja az öntudat hajnalát és az individuális ego megjelenését. Férfit ábrázol, amint az a tudatosság mágikus fegyvereit forgatja, melyekkel a világot fogja legyőzni.
A következő négy kártya, a Papnő, a Császárnő, a Császár és a Főpap arra a négy erőre utal, melyeknek a gyermek ki van téve: férfi és női, anyagi és szellemi. Mondhatni azt is, hogy ezek a kártyák azokra a csatornákra vonatkoznak, melyeken keresztül az individuum a környezetéhez viszonyul. Ez a négy Jungi funkció: Intuíció, érzés, érzékelés, Gondolkodás.
A VI. kártya, a Szeretők jelzi az első döntő választást az életben, amikor az ifjú hátat fordít a családnak a társ kedvéért. Ezzel a kártyával az individuum felelőssé válik tetteiért és így sorsáért.
A következőkben látható Diadalszekér kártyája jelzi a közösség törvényeihez való alkalmazkodás szükségességét, valamint egy biztos "hordozó" vagy személyiség megalkotását, amellyel a világon keresztül haladni lehet.
Az Igazság egybeesik a fizikai érettséggel és jelzi, hogy ezidáig az individuum fejlődése egyoldalú volt, a tudatos oldal fejlődött a tudatalatti kárára. Eljött az idő, amikor az egyensúlyt helyre kell állítani, amennyiben el akarjuk kerülni a szellemi stagnálást. Az Igazság a lelkiismeret hangja.
A Remete az önvizsgálat folyamatáról szól, amely akkor fog következni, ha a lelkiismeret késztetéseit figyelembe vesszük. A Diadalszekér által beutazott széles út a végéhez ért, és egy új, szűkebb ösvényt kell most megtalálnunk. Ekkor érkezünk a Szerencsekerékhez, az élet középpontjához, ahhoz a helyzethez, amikor elhagyjuk a csúcsot, és megkezdődik az alászállás.
Mivel a Remete felismerte, hogy az ő látszólag látszólag mérhetetlen mennyiségű nehézségei közösek bármely emberével, és a belátás, hogy az ő szenvedései nem személyes különlegességek, önmagában megadja neki a távolságtartást, mely ahhoz szükséges, hogy a benső félelmeit legyőzze, ahogy a most következő az Erő kártyáján a nő legyőzi az oroszlánt. Csak a félelem nélküli szembesüléssel lehet a tudatalatti őseredetű erőit lefegyverezni.
Az Akasztott ember azoknak az értékeknek és céloknak a megfordítását szimbolizálja, melyek az élet második felében kell hogy megjelenjenek. Ahhoz bátorság kell, hogy elforduljunk a múlttól egy bizonytalan jövő érdekében. De az áldozatot meg kell hozni, hogy a szellemi folyamat folytatódhasson.
A következő kártya, a Halál, (néha a Transzformáció nevet viseli) a tudatosság egyfajta átalakítására mutat rá, melynek most kell megtörténnie. Az egót meg kell haladni; a régi énnek meg kell halnia annak érdekében, hogy a bezárt energia felszabadulhasson és a magasabb én irányába vezessen.
A Kiegyenlítés azt mutatja, hogy az egó az egó követeléseinek feláldozása az életerőkkel való kapcsolat megújulását eredményezte. A keresés legnagyobb kihívása, az alvilágba való alászállás az elveszített felkutatásáért sikerrel végződött; a tudatosság egységben van a tudatalattival, és a kibillentség, melyet korábban az Igazság mutatott, helyreállt.l
Az ördög jelzi, még nem vagyunk túl az utazás veszélyein. A tudattalan eről felszabadultak és a keresőnek alá kell az ösztön nem tudatosított erejéhez, vagy másképpen kell befogadni és transzformálni azokat egy magasabb és pozitív formába. Az ördög, a sátán, a demiurgosz maga Lucifer, a fényhozó angyal.
A következő kártya, a Torony festőien ábrázolja Lucifer ajándékát. Fénye a megvilágosodás tüze, mely villámcsapásként súlyt le, útjában lerombolva mindent, mely nem az ő természete szerint való. Ez annak az erőnek az átadása, mely akkor érezhető, amikor eltűnnek a pszichológiai blokkok az alacsonyabb és magasabb én-ek között, és Isten fénye ragyogja be a személyiséget.
A Csillag a magasabb tudatosság szimbóluma, az Esti Csillag, mely az isteni villámlás vakító ragyogását követő sötétben vezet minket.
A Hold szimbolizálja a végső nagy próbát, a lélek sötét éjszakáját, amelyen a belső fény visszavonása után keresztül kell menni, s ahol minden illúzióként látható. Ez a hit próbája.
A Nap képviseli az ellentétek újraegyesítését, a halandó és hallhatatlan én-ek egybekerülését. Ez a kártya analógiát mutat a királyi testvérpár alkímiai házasságával. Az éjszaka elmúlt és az új nap közeleg.
Az ítélet az integrált én újjászületését mutatja, ezért a képen a végítélet napján a halálból feltámadó alakok láthatók.
Amint azt kifejtettük, a Tarot kártya vonatkozásaiban és megfeleléseiben egyaránt komplex és szubtilis, így az itt megadott magyarázatok épp csak néhányak a lehetségesek közül, melyek a kártyákban rejlenek. Lásd: Alfred Douglas: A Tarot